PÁLYAUDVAR

Szavak röpködnek
a cigarettafüstben - utánuk kapok,
most nem tudom mit keresek,
és hogy mit akarok.

Üres tekintetemben   sörhab tükröződik,
szívemet préselik súlyos csomagok,
csibészek vagy balfaszok vagyunk, mind
- csak a filmekben léteznek igazi lovagok.

Eddig retúrjegyet vettem minden szerelemre,
de most nagyon nehéz a visszaút
- amit adtál több volt mint néhány    menet,
mégis vége van, újra az állomáson állok
majd egy másik vonattal utazom tovább
- és csak gyűlnek zsebemben az összegyűrt jegyek..

A SZERELEM FÜTYÜL AZ OBJEKTÍV IGAZSÁGOKRA

Nem lesz atomháború!
Nem kínoz halálfélelem!
Nem fáj úgy a testem, és
Nem gyötörnek víziók.
A bajok majd elmúlnak,
És holnap vidáman ébredek.....

Vajon meddig tart ez a szerelem?

CSÖKKENŐ IGÉNYEIM

Sokáig vártam egy ideálra.
Aztán már csak egy egyszerű lányra.
Később pedig már az is jó lett volna,
Ha bármilyen is - csak hozzám szólna.

SZERETNÉK HINNI

” Magamban bíztam eleitől fogva..”
Mondta ki merészen József Attila,
És mondanám én is, ha merném ,- de félek,
Mert számomra talány ez a földi élet.

Szeretnék hinni én is önmagamban,
Bírni ésszel és erővel a karban,
Javítani ezen a rozoga világon.

De bármit is teszek, mint bábú a dróton,
Magamban Isten akaratát hordom.
Ha magamban bízok - akkor benne hiszek,
És tudom, hogy egyedül tőle függ a sorsom.

EMLÉK

Szél fújta hozzád,
Letörted, s hitted: tiéd.

A szirmok lehulltak,
De vége lett,
Kérded: miért?

Hiába sírsz, Ő Krakkótól
Nem messze él.

Kaland vagy szerelem?
A válasz már semmit sem ér.

HAZAJÖTTEM

Lám itt vagyok összetörten,
fáradtan, egy árva könnyel
szemem sarkán.

Késő van, és sötét utcák zeg-zugában
jövök hozzád, drága anyám
és jó apám-bár nem vártok.

Kicsi falum, ütött-kopott házaid
közt - mint ki lopott - surranok,
arcomat a szél pirítja,
s gesztenyefák csupasz ágát
köszöntésre meghajlítja.

Sáros az út: gidres-gödrös
gyerekfejjel erre pöttyös
labdát gurítottunk,
s ha elestünk néha sírtunk.

Mégis kedves minden kátyú
minden kő, és aranyszálú
szép fonalból lesz szőve
az új ruhája majd tavasszal
- együtt szikrázik a Nappal.

ANYAGI LÉTÜNK KORLÁTAI

Szárnyal a lélek és a gondolat,
megalkotsz csodálatos dolgokat,
és álmaidban átlépsz egy szebb világba...,
de kór emészt..., és minden hiába,
mert anyagból vagy,- és itt fáj meg ott,
végül is egy lehulló levél vagyok.

TESTAMENTUM

Ha meghalok, égessétek el a testemet,
És hamvaimat szórjátok szét egy réten.
Szelek szárnyán szabadon szálljak,
Legyek barátja minden virágnak,
És éjjel a csillagokat nézzem.